2017. augusztus 20., vasárnap

Bloggereknek a Bloggerkedésről

Sziasztok!
Két bejegyzés egymás után? Nem, nem esik piros hó az égből és, nem, nem őrültem meg.
Elsőnek kezdeném azzal, hogy remélem ez lesz az első, és egyben utolsó olyan bejegyzésem amiben úgymond csak leírom a gondolataimat, nincs külön téma, csak én és a véleményem. Bár sokszor gondoltam arra, hogy csak leülök és kiírom magamból azt ami a bloggerkedésről és erről az egészről gondolok, de sose tettem meg, mert azt akartam, hogy a blogon csak minőségi, érdekes vagy épp vicces bejegyzések legyenek. Ezért se csináltam sose TAG-eket, mert nem hittem abban, hogy bárkit is érdekelne az, hogy mit válaszolgatok százszor olvasott kérdésekre. Igazából azt szerettem volna, hogy az olvasóim a cikkeimből ismerjenek meg, ne pedig előre kitalált kérdésekből, vagy pl. egy bemutatkozásból. Aztán átgondolva az egészet, arra jutottam, hogy lesz, ami lesz, én megírom ezt a bejegyzést és majd meglátjuk, hogy hányan fognak érdeklődni iránta.
Mindig is kíváncsi voltam arra, hogy vajon egy ismeretlen számára milyen képet festek magamról, sokszor eszembe jutott, hogy vajon az olvasóim feltették-e valaha azt a kérdést maguknak, egy cikkemet olvasva, hogy mégis ki vagyok én, hogy tanácsokat osztogassak, és "megmondjam, hogy mit csináljanak". Hiszen az olvasóim több mint fele valószínűleg még egyetlen történetemet sem olvasta, így fontosnak tartom, hogy hiteles legyek, mert kiráz a hideg a képmutató, hamis emberektől.
Na, már most azon jár a fejem, hogy a lényegre kéne térnem, és nem papolni, de az a helyzet, hogy ennek a bejegyzésnek nincs is lényege, csak úgy van, és kész. Azon gondolkodom, hogy lesz-e valaki aki egyáltalán elolvassa ezt. Mert simán lehet, hogy nem lesz. Hogy egy óra múlva fellépek a bloggerbe és a megtekintés mellett mondjuk egy húszas fog állni, és akkor most kimondom azt ami mi, bloggerek, mintha nem akarnánk soha bevallani, vagy már kezdek félni, hogy csak én érzek így, de engem zavar. Zavar, ha megírok egy számomra fontos bejegyzést, ami ráadásul tetszik is és úgy gondolom másoknak is fog, erre nem így lesz. Rossz amikor úgy érzed, nem fizetődik ki a belefektettet időd, munkád, abba amit csinálsz. Mégis úgy érzem, hogy nincs jogom panaszkodni, mert szinte mindig kapok egy-egy kommentet, lassan eléri a blogom a 30.000 megtekintést, és több mint nyolcvan feliratkozóm van, és ezt hihetetlenül megbecsülöm, mert ezek a számok nagyon nagyok, tényleg, elképzelhetetlennek tartottam ezt az egészet egy évvel ezelőtt, sőt talán még féléve is.
Viszont az ember mindig többet, és többet akar, nem éri be azzal amilye van. Bár ez nem hangzik túl jól, van olyan helyzet amikor előnyös lehet, pl. egy sportolónál, hiszen addig küzd amig első nem leszel, nem éri be mondjuk egy ötödik, vagy egy második hellyel.
Szóval, valami ilyesmit érzek akkor is amikor egy bejegyzésemre nem érkezik annyi olvasó mint amit reméltem, nem helyes? Nem ezért kéne írnom? Nem a megtekintés számít? Lehet, de akkor is így érzek.
De mire is akarok kilyukadni? Ez az egész "leírom, hogy mit gondolok" dolog abból indult ki, hogy rámentem a cseréimre és rá kellett, hogy jöjjek, sok blog bezárt, szünettel, nem folytatják és egyebek. Aztán eszembe jutott a sok panaszkodó blogger, hogy a mostani írok, meg maga a blogger világ mennyire rossz lett. Ez pedig, a sok abbamaradt blog, és az emberek akik szerint a mostani bloggerek elvannak cseszve, arra ösztönöznek, hogy folytassam tovább, hozzak érdekes, vicces, esetleg hasznos bejegyzéseket, hogy megmutassam, még itt vagyok. Még itt vagyunk. Mi, normális, értelmes, segítőkész és vicces bloggerek, akik lehet, hogy nem nyolc-tíz éve bloggerkednek, de ugyanolyan fontos számukra az, hogy ne arról írjanak, hogy apuci, hogy dugja meg a lányát, hanem minőségi és jó tartalommal próbálják színesíteni a blogger világot. Illetve sokszor hallom, hogy nincs olvasó, hogy nincs értelme blogot nyitni mert senki se fogja követni. De ez a probléma rossz irányból van megközelítve. Mert ha nincsenek blogok, akkor olvasók miért lennének? Az a helyzet, hogy már több mint egy éve egyetlen történetes blogot sem követek, mert egyszerűen nincsenek. Ha fellépek egy blogger csoportba szinte az összes megosztás egy mindenes blog írójától származik, történetek sehol maximum novellák. Bevallom hiányzik, régebben több mint öt sztorit követtem és legalább annyira szerettem olvasni és kommentelni mint írni. Ennek az lehet az oka, hogy egy történetes blog nem kis meló, ha az ember tényleg komolyan veszi, és átgondolja a sztori menetét, a szereplők személyiségét és hasonlók. Ráadásul ott előre meg kell írni több fejezetet és nagyobb a rizikója, hogy esetleg elfogy az ötlete vagy éppen a kedve az írójának. Ezért is van sok bloggernek még írásba lévő története amit nem publikál. Hozzátenném, nekem is van egy, és a legtöbb írónak is, akit ismerek. Szóval ennek is kétoldala van, ha nincs blog, nincs olvasó. Ha pedig esetleg egy olyan blogger olvassa ezt akinek van futó, történetes blogja az megosztaná velem a tapasztalatait? Hogy tényleg annyire kevés az olvasó, hogy nem éri meg belekezdeni egy blogba? Pedig szerintem lenne rá igény, legalábbis nekem hiányzik az az érzés, hogy izgatottan várjak egy új részt és kétoldalas kommenteket írjak blogokhoz. Vagy csak én érzek így?
Azzal pedig nem lehet mit kezdni, hogy ez a felület is megváltozott...minden változik, mivel egyre többen vagyunk, több blogger és ezáltal több lehetőség van arra, hogy rossz, vagy éppen jó, történetek kerüljenek fel a világhálóra.
Talán csak ennyit akartam, kiírtam magamból azt amit gondolok, és bevallom egy kicsit hülyén érzem magam miatta, mert bár mindig van saját véleményem, nem szoktam bárkivel, főleg nem mindenkivel, megosztani. De, talán ez a legjobb amit tehetek, és remélem, nem csak én érzek így, és nem én vagyok az egyetlen akinek megfordultak az agyában ezek a gondolatok.
Ki tudja, talán senki se fogja elolvasni ezt a bejegyzést, vagy talán ez lesz az egyik legnézetebb...Mindegy, én annál többet nem tudok tenni, hogy megírom a tőlem telhető legjobban a bejegyzést, és várok...(a pontpontpont mindig jó egy befejezésre, drámai, meg minden)...😊





2017. augusztus 19., szombat

A futás 5 aranyszabálya


Sziasztok!
Már régebb óta meg akartam írni ezt a bejegyzést, de mindig elhalasztottam, vagy éppen arra gondoltam, hogy nyáron, vagy éppen karácsony után kéne megírnom, mert sokan akkor kapnak a fejükhöz és kezdenek el mozogni, sportolni. De úgy gondolom ez a cikk nem csak akkor lehet hasznos, hanem az év összes hónapjára, mert nincs megszabva, hogy mikor mehetsz el futni, vagy mikor kezdesz el edzeni.
A futás már évek óta szerepet játszik az edzéseimben, még akkor is ha nem ezt a sportágat űzőm, például két héttel ezelőtt egy edzőtábor keretében minden reggel lefutottam 4km-ert, (az kb. 10 kör egy futópályán) illetve utána még különböző erősítő feladatokat csináltam és mit ne mondjak, a hét végére már megéreztem a dolgot még akkor is ha edzet vagyok.
De miért fontos a futás? Miért erőlteti mindenki? Lényegében azért mert az összes izmot megmozgatja, még ha az elsőre fel sem tűnik neked, és fejleszti az állóképességet. De nem könnyű, sőt kifejezetten nehéz beleszokni a futásba, úgyhogy összeszedtem pár tippet amivel jobban eshet futni és amiket ha betartasz talán nem megy el közbe az összes életkedved...Na jó, ez nem volt túl motiváló, de bevallom, nekem se a kedvenc mozgásformám a futás, de amennyire rossz az elején, annyira hatékony, úgyhogy valahogy meg kell békélni vele. Szóval, itt is lenne az az öt "aranyszabály".






1. Légzés
Nincs annál rosszabb amikor szúró oldallal kell futnod, úgyhogy az első dolgod legyen, hogy ütemezd a légzésed. Orron be, szájon ki, ne kapkod a levegőt, de ha mégis beszorul a levegőd akkor ugyan ezzel a technikával lélegezz mélyeket, addig amíg el nem múlik. Higgyétek el, életmentő lehet. Illetve még a tártásotokkal is segíthettek azon, hogy jó legyen a légzésetek, kidüllesztett mellkas, egyenes hát és fej, ezek fontosak.


2. Ne. Állj. Le.
Így, minden szótag végén egy ponttal, drámaian, csak, hogy érzékeltessem, hogy ez mennyire fontos. Tudom, milyen az amikor legszívesebben elterülnél a földön és örökre ott maradnál, vagy éppen úgy érzed kész, vége, nem bírod tovább, de bármilyen csábítónak tűnik lelassítani és belesétálni a távba, nem jó ötlet. Ugyanis ha egyszer leállsz, nem tudod ott folytatni ahol abbahagytad. Kezdjük azzal, hogy már az is nagy teljesítmény ha újra rá tudod venni magad arra, hogy elkezdj futni, a lábaid elnehezednek, ráadásul a légzésed se lesz ütemes. Úgyhogy inkább lasíts egy kicsit a futásodon, de ne állj meg.


3. Ütem
Már az elején vegyél fel egy ütemet, amit úgy gondolsz, bírni fogsz egész végig, lehet akár egy kicsit gyorsabb is, mert nyilván egy idő után egy lassulni fogsz, de a lényeg, hogy tarts egy adott ütemet.


4. Csak előre!
Nem is gondolnád, hogy mennyire fontos, hogy hova nézzel futás közben. Sokan mondják, hogy szeretnek olyan helyre menni futni ahol nézelődhetnek. Na, hát én ezzel nem igazán tudok azonosulni, futás közben, akárhol is vagyok, nem tudok úgy nézelődni mintha csak a Duna parton sétálgatnék egy fagyival a kezembe. Nekem az vált be a legjobban, hogy előre nézek, ez azért is jó, mert így egyenes a tartásom és így a légzésem is jobb, ahogy említettem az első pontban. Amikor meg már tényleg a "mindjárt meghalok" fázisba kerülök a lábamat kezdem bámulni, ahogy ütemesen emelem, ezzel motiválnám magam, hogy mindjárt ott vagyok és bár akkor jól esik, annyira nem hatékony hosszú távon.


5. Levezetés
Gondolom, nem ez az első alkalom, hogy hallotok a nyújtás fontosságárról, de én is csak ismételni tudom azt ami már sokan mások leírtak: Nyújtsatok! ( gyakorlatok nyújtáshoz x ) Illetve, bár lehet, hogy akkor, izzadtan, főleg ha melegbe futottatok, nem esik jól, de egy forró zuhany, vagy éppen fürdő is jót tesz, mert ellazítja az izmokat. Az egyik legfontosabb pedig; igyatok, vizet, de a legjobb ha sportitalt, ami pótólja a kiizzadt ásványi anyagokat.


Remélem tudtam segíteni nektek ezzel a cikkel, higgyétek el, bár a futás kemény, de bele lehet jönni. És bár nagyon elcsépeltnek és agyon használtnak tűnik ez az idézet, de just do it...Ne add fel, a futásnak ez a lényege. Kitartás!
Úgyhogy elő a futócipőkkel!

2017. augusztus 5., szombat

10 kép amiben mindenki magára ismer


Sziasztok!
Egy olyan bejegyzéssel érkeztem amivel már egy hónapja "szenvedek". Hasonlóan ehhez ( x ) a cikkhez, itt is próbáltam a legviccesebbekre és valósághűbbekre szerkeszteni a képeket, tudjátok, hogy az embernek az a gondolat ugorjon be, hogy "olyan mintha magamat látnám". Mert biztos vagyok benne, hogy legalább egy igaz lesz rád ezek közül. ( nyilván a címben túlzás az a mindenki, de így volt a legegyszerűbb megfogalmazni )
Jó olvasást, és remélhetőleg, szórakozást! ❤😃


1. Nincs mit tenni, ki vagyok élezve a csokira...


2. Csak nehogy utána kiderüljön, hogy a Szürke ötven árnyalatát olvasta...




3. De most komolyan! Mióta divat ribancnak lenni?



4. Végül is, csak egy laza 45°-ról beszélünk.



5. Oké, a rajztudásomat nem kell kritizálni, a pálcikaemberek szexik.



6. Na és te, hogy állsz a matek leckéddel?





7. Sajnálom, a kutyám, az a kutyám.





Na és akkor most jöjjenek a bloggerek:

8. Ez a kép annyiraaa szomorú



9. Igaz, vagy igaz? (ha jobban akarod látni mi van a "google keresőbe" írva akkor kattints a képre!)




10. Bölcs gondolat.





2017. július 31., hétfő

Blogger barátság



Ezt a bejegyzést (szerencsére) saját tapasztalatból írhatom. Az elején kezdeném az én "történetemmel". Már akkor belebotlottam egy másik bloggerbe amikor az első történetem ötödik részét írtam. Hamar rátaláltunk a közös hangra, tényleg Ő volt az akire mindig számíthattam ha egy bátorító szóra, vagy egy új kommentre volt szükségem. Aztán kb. az ismeretségünk egyéves fordulóján nyitottunk egy közös blogot, amit sajnos nem folytattunk és innentől megszakadt a kapcsolatunk. Így visszagondolva, nem igazán barátok voltunk, hanem bloggertársak akik megtalálták a közös érdeklődési kört, de mindenesetre az biztos, hogy sokat köszönhetek neki.
Utána sokáig nem ismerkedtem meg mással, aztán elkezdem több blogot olvasni és az én történetemet is többen olvasták. Így kialakult egy adott látogatási köröm, akik kommenteltek a részek alá és akiknek én is olvastam és szerettem a történeteit. Négyen voltunk, talán már egy éve támogattuk egymást anonimen, kommentben, amikor az egyikünknek jött egy ötlete, hogy mi lenne ha csinálnánk egy blogger csoportot amiben beszélgethetünk és jobban megismerhetjük egymást, esetleg segítünk a másiknak blogolással kapcsolatban.
Be kell, hogy valljam, nem igazán hittem az internetes barátságokban, de ez a csoport eloszlatta a kételyeimet a dolog felől. Mert igenis létezik, csak nem abban a formában, hogy ráírsz egy random emberre, hogy "mizu" Ő pedig ha épp kedve tartja válaszolja, hogy semmi. Sem úgy, hogy egy idegenre rázúdítod a problémáidat az interneten. Mert úgy, mint minden más barátságban, az interneten is meg kell ismerned a másikat.
Szóval most ott tartok, négy, most már lassan két éve öt, bloggerre tényleg azt mondhatom, hogy a barátaim akiknek elmondanám ha valami baj van, ha ihlet hiányom lenne, ha látnák egy helyes pasit az utcán, vagy ha segítségre lenne szükségem, esetleg ha gyszerűen csak beszélgetni szeretnék valakivel, mert szerintem nem telik el úgy nap, hogy ne beszélgetnénk a csoportba valami komoly vagy inkább, gyakrabban, kevésbé komoly témáról.
Szóóóval elég is legyen a mesedélutánból, a bejegyzés lényegére térnék, vagyis, hogy a tapasztalataim szerint, mik az előnyei és a hátrányai egy blogger barátságnak. Akkor kezdjük is az előnyökkel mert abból bőven több van.




1. Segítenek

Kezdjük a legegyértelműbb dologgal. Ezeknek a barátságoknak az összekötő kapocsa maga az írás, bloggerkedés, tehát ez az a téma amiben bármikor segítséget kérhetsz, tippeket kaphatsz. Nyilván egy sulis barátodnak nem mehetsz panaszkodni, hogy ihlet hiányod van, már egy hete nincs új bejegyzés és ketten leiratkoztak, ráadásul a fejléced is ronda, mert valószínűleg egy ilyen "neked meg mi bajod van" tekintetet, jobbik esetben csak egy "oké"-t, fogsz válaszul kapni. De ha ugyanezt elmondod egy bloggernek sokkal együttérzőbb lesz és akár tanácsokkal is el tud látni. Úgyhogy éljenek a blogger barátságok!

2. Kiváló pszichológusok
Sokszor ha bánt valami, történt egy olyan dolog az életedben amit nem értesz vagy éppen nem tudsz vele mit kezdeni, akkor jól esik valakinek elmondani aki kívülálló, hiszen legtöbbször jól áttudják látni a helyzeted és olyan dologra is rátudnak világítani ami neked eszedbe se jutott volna. Erre pedig kitűnőek az internetes barátok akikben megbízol, mivel mi bloggerek az írás miatt nagyon jól beletudjuk élni magunkat más bőrébe, ezért biztos vagyok benne, hogy tudunk segíteni ilyenkor egymásnak.


3. Őszinte vélemény
Ha vannak blogger barátaid akkor mindig lesz kihez fordulnod ha egy őszinte véleményre van szükséged egy történettel kapcsolatban.

4. Van hová tartoznod

A bloggereknek amúgyis van mindig hová elmenekülni a világ elől ha éppen úgy tartja kedvük. Már azzal is, hogy írsz egy blogot tartozol valahova, mégpedig hozzánk bloggerekhez, de ez egy elég nagy társaság, tele kedves, segítőkész bloggerekkel vagy éppen ezeknek a szöges ellentétével, úgyhogy mindig jó ha van egy szűkebb baráti köröd a bloggerek közt is. Hiszen bármi is történjen veled, tudod, hogy az az egy-két, az én esetemben öt, ember mindig ott lesz, meghallgat és próbál segíteni.





Ez az a fő négy előnye annak ha van egy blogger barátod, persze a kisebb dolgok mellett, mint pl. a belső poénok, vicces beszélgetések, esetleg egy közös blog vagy történet, de ezek mind egyénenként váltózóak, úgyhogy ezért, csak így mellékesen, de nem kevésbé fontosan, jegyzem meg.

Most pedig jöjjenek a hátrányok. Ezeken többet kellett gondolkodnom, mert az igazság szerint egy sem jutott eszembe, de nem akartam azt a hatást kelteni, hogy csak a jót írom le a témával kapcsolatban és úgy teszek mintha minden rózsaszín meg csillámpónis lenne. Úgyhogy itt is van pár, nem is hátrány, inkább hibának nevezném, amit már tapasztaltam más bloggereknél, vagy épp a saját bőrömön.



1. Közös blog

Szerintem ezt már nagyon sok blogger, köztük én is, elrontotta egyszer. Megismerkedtetek egy bloggerrel, olvastátok már pár bejegyzését, történetét, elkezdtek írni egymásnak, úgy gondoljátok ismeritek egymást. Aztán eszetekbe jut, hogy mi lenne ha csinálnátok egy közös blogot ééés BUMMM, ennyi volt. Mert egy közös blog több bukkanóval jár mint azt az ember gondolná, és ha egy olyan emberrel kezdtek egy blogot akit még nem igazán ismertek, nem tudjátok milyen tempóban ír, mennyire kitartó és hasonlók akkor ennek az egésznek egy bezárt blog, sőt lehet, hogy egy barátság végét is fogja jelenteni...Úgyhogy semmit sem kell elsietni, csak tényleg azzal nyissatok közös blogot akit ismertek. Ezért sem támogatom túlzottan azt, amikor valaki kiírja egy blogger csoportba, hogy ki akar vele egy közös blogot írni, úgy, hogy nem is ismerik egymást...Persze mindenből sülhetnek ki jó dolgok, de az esetek többségében ez nem így van. Persze ez nem azt jelenti, hogy le kell mondanotok arról, hogy írjatok egy közös blogot másokkal, mert bár egyszer én is elsietettem a dolgot, később újra lett egy közös blogom a bejegyzés elején említett bloggerekkel amit imádtam(tunk) írni.


2. Magánélet

Bár fontos, hogy megbízz a másikba, azért sosem kell elfelejteni, hogy sokáig mégiscsak egy ismeretlennel beszélsz, nem kell rögtön rázúdítanod a másikra az összes gondodat és nem is kell túl rámenősnek lenned (mi a teljesneved, hol laksz stb.) mert lehet, hogy csak kíváncsi vagy, de ez elsőnek elég személyes infók amit nem szívesen adnék ki bárkinek, mégha blogger is a személy. Hagyni kell egy kis magánéletet mindenkinek, később úgyis mindent tudni fogtok egymásról ha tényleg sokáig tart a barátságotok.


3. Hello, valóvilág
Ha van egy internetes barátod akiben megbízol, megért téged és tényleg nagyon jóban vagytok, akkor sem szabad elfelejteni, hogy a való életben, a mindennapokban, pl. a suliban, is kell keresned a kapcsolatokat. Mert egy internetes barát nem lehet mindig melletted.

4. Megszokás
De tudjátok, hogy mi a legveszélyesebb a blogger barátságokban? Hogy mi a legeslegnagyobb hátránya? Az, hogy hozzászoksz a jófej emberekhez. Hogy az emberiségbe vetett hitted visszatér amikor velük beszélgetsz, de aztán kilépsz az utcára és újra lesúlyt, hogy mennyi hülye ember létezik. Úgyhogy, magamat ismételve, éljenek a blogger barátságok!


Ennyi is lenne ez a bejegyzés, egyébként pedig köszönöm Eszternek, Ö adta az ötletet, hogy írjak erről. :) Illetve, elnézés, hogy eltűntem egy jó pár hétig, a nyaram sűrűbb, fárasztóbb és rövidebb mint mit gondoltam. De remélem nektek jól telik!

2017. július 8., szombat

5 helyzet ami minden magas lánynak ismerős lehet





Sziasztook!
Itt lenne a következő viccesebb cikk. Tudni kell rólam, hogy bár annyira nem tartom magam magasnak (172-3 cm), de mégis szinte mindenkinél magasabb vagyok lányok közül, így sokszor tapasztalom ezeket a helyzeteket.
Szögezzük le, hogy ez nem egy ilyen panaszkódos bejegyzés, mert amúgy szeretem, hogy magas vagyok, semmi bajom a magasságommal, de úgy mint minden másnak, ennek is két oldala van.
Jó olvasást!


* * *


1. Nem tudsz észrevétlen maradni
Meglátsz nem messze tőled egy nemkívánatos személyt és semmi kedved köszöni neki és jópofizni vele? Semmi akadálya a dolognak, csak el kell osonni úgy mellette, hogy ne vegyen észre.
Aha, oké, ez felejtős.
Mi, magas lányok mindenhonnan kb. egy fejjel kilógunk, az embernek pedig akaratlanul is megakad rajtunk a szeme hiába van tömeg...Úgyhogy elő a műmosolyt, kezdődhet a beszélgetés a sablontémákról, például az időjárásról.


2. Az örök szerep
Na, vajon kinek a nyakába fognak felülni egy koncerten? Ki lesz a ló a lovacskás játékban? Ki fogja tartani a telefont a selfizés közben, akinek a leghosszabb a karja? Hát te...mint mindig.


3. Magassarkú off
Még viccnek is rossz. Már így is, legalább, egy fél fejjel magasabb vagy mindenkinél és ehhez még magassarkú? Komolyan, még te érzed magad kínosan amikor mindenkinek fel kell néznie ahhoz, hogy a szemedbe tudjon nézni.


4. Kínos
Biztos, hogy ismerős az a pillanat amikor eljön a búcsú ideje, vagy éppen pont, hogy összefutsz egy rég nem látott barátoddal. Ő feléd rohan, hogy szorosan átöleljen mire te is így teszel, de ahelyett, hogy a fejetek egymás mellett legyen, neki a mellkasodon van, egészen pontosan a melleden, te pedig így, oké, engedjük el egymást, na...elég már! Inkább maradjunk egy őszinte mosolynál és egy "szia"-nál máskor.


5. Pasik és Te
Helyes, okos, figyelmes, vicces, jó stílusa van...De miért nem tudott öt centivel magasabbra nőni?! Vagy inkább tízzel...


+1. A bajtárs
Ha véletlenül van egy olyan barátnőd aki hasonlósan hozzád magasabb mint az átlag, a barátság örök lesz, ezt garantálom. Ő lesz az aki veled együtt szeled át az utcát a köldökig érő emberekkel szemben, akinek a nyakába ülhetsz, akivel összebeszélhetsz, hogy együtt vegyetek fel magassarkút, hogy ne lógj ki a sorból és akinek panaszkodhatsz arról, hogy az egyetlen normális pasi is fél fejjel kisebb nálad. Mi ez, ha nem örök barátság?


Ti milyen magasok vagytok?